Digitális eszközök hatása gyermekeinkre
A gyermekeknek érzelmi szükségletük kielégítésére egy másik személyre van szükségük. Ölelésre, ringatásra, nyugtatásra, simogatásra, együttérzésre, figyelemmel teli odafordulásra. Amikor bármilyen digitális eszközt használunk a megnyugtatásuk helyett – televíziót, okostelefont, laptopot –, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az eszköz gyorsan és hatékonyan leköti a figyelmet. De ez vajon kinek a szükségletét elégíti ki? Biztosan nem a gyermekekét. Nekik egészen másra van szükségük.
Félelemben, feszültségben, szorongásban a kisgyerek még nem képes megnyugtatni saját magát. Nincs meg ehhez a képessége, éretlen az idegrendszere. Kell valaki, aki segít átélni, hogy lecsillapul, aki mellett megnyugszik, ezáltal újra biztonságban érezheti magát. Ezzel mintát is kap a nehéz, érzelmileg megterhelő helyzetek elviseléséhez. Megtanulhatja szabályozni az izgalmi állapotát, visszaszerezni érzelmi egyensúlyát, kezelni a stresszt.
Ha érzelmi odafordulás helyett egy kütyüt kap, nem tanul meg bánni a feszültséggel, unalommal. Ha megtapasztalja, hogy valaki kiszámíthatóan és következetesen elérhető, rendelkezésére áll, akkor oxitocin, a kötődésért felelős hormon termelődik az agyban, jó érzés keletkezik, ezért kapcsolatkereső lesz, hiszen tudja, hogy jó dolog másokkal kapcsolatban lenni.
Ha azonban okoseszközökkel tölti idejét, akkor sem a hiány, sem a feszültség nem csökken. Ilyenkor dopamin termelődik az agyban, ami rövid élvezetet biztosít, azonban függőséget hoz létre. Beindul a sóvárgás. A figyelem a másik személy helyett a tárgyra irányul. A dopamin elönti az agyat, mint a morfium, amitől megváltozik a viselkedés, függőség alakul ki, elvonási tünetek lépnek fel, és sérül a kötődési képesség.
Amikor egy gyermek érzelmileg nem tudja elérni a szüleit – például szorongás, félelem, bizonytalanság, elhanyagolás miatt –, az kötődési, kapcsolati problémát okoz. Elérhetetlen a szeretet, vagy kiszámíthatatlan, ezért magányos, bizonytalan, szorongó lesz. Ha a másik ember nem elérhető, akkor a kapcsolat nem biztonságos. Minden kérdés, ami elhangzik egy gyermek szájából, egy kapcsolatkeresés. Ha kap választ, megtapasztalja az odafordulást, figyelmet.
Ilyenkor megtanulja, hogy érdemes a társaságot keresni, mert kapcsolatban jó dolgok történnek: öröm, meghittség. A digitális eszközök világában ehelyett sóvárgás, kielégülés, függőség alakul ki. A függőség jellemzője, hogy egyre több időt, figyelmet igényel ugyanaz a hatás elérése, növekszik az agresszió megvonás esetén. Mivel túl sok ingert kap az agy, ezért ez állandó stresszt okoz, és stresszreakciót vált ki, a krónikus stressz minden tünetével.
A virtuális játékok játszása akkora stresszt okoz, mint egy háború. Szorongás, depresszió, viselkedészavar, figyelemhiány, iskolai teljesítmény zavara, pszichoszomatikus tünetek lépnek fel. Megjelenik a magány a relatív elhanyagolás következtében, emellett elszigetelődés, motiválatlanság, alacsony érzelmi intelligencia, agresszió jelenik meg. Kevésbé képesek árnyalt gondolkodásra, pozitív élmények átélésére, mély kapcsolat kialakítására és fenntartására. Kevésbé érdekli őket bármi, kevésbé akarnak tenni bármit.
Ezáltal maradandó károsodások lépnek fel, hiszen alapvető készségek nem alakulnak ki. Attól, hogy valamit sokan tesznek, attól még nem helyes, és lehet ártalmas is. A WHO egészségügyi világszervezet szerint 0–2 év között egyáltalán nem szabad a gyerekeknek találkozni semmilyen digitális eszközzel. 2–6 év között maximum napi 1 óra ellenőrzött keretek között.
6–12 év között maximum napi két óra az elfogadható, és még nem ártalmas. Kisgyermekeknél bármilyen digitális eszköz túlzott használata magával hozza a mozgás és a nyelvi készségek fejletlenségét, a kötődés zavarát, hiányát, játékra való képtelenséget, autisztikus tüneteket, ami megfelelő odafigyeléssel, a kütyükről való leszoktatással még visszafordítható. A gyerekek fejletlen idegrendszerüknek köszönhetően védtelenek a digitális eszközök és az azzal járó függőség kialakulása ellen.
A felnőttek is könnyen függővé válhatnak, de ott már van lehetőség dönteni ezzel kapcsolatban.
Szokások kialakítása, rossz szokásról leszokás
James Clear szokáskutató szerint szokásnak nevezhetünk minden olyan viselkedésmintázatot, amit egy bizonyos cél érdekében hozunk létre. A szokások kialakításának nehézsége, hogy alábecsüljük az apró változásokat, lépéseket. Az apró dolgok összeállnak, és az apró lépéseknek identitásformáló hatása van. Kis változtatások rendszeresen vezethetnek sikerre egy szokás kialakításánál.
Másik nehézség, hogy amikor nem látjuk az eredményt, hamar csüggedünk. Félbehagyjuk a megkezdett szokás gyakorlását. Ha szeretnénk felolvasztani egy jégkockát, akkor hiába hevítjük, ameddig el nem éri a kritikus hőmérsékletet, addig marad jég. A kritikus változást el kell érni. Nincs azonnali eredmény, ahogy az élet legtöbb területén sincs.
Harmadik nehézség a halogatás, ami gyakran szabotál. Ennek több oka lehet, de a saját belső kritikusunk, aki fél a szégyentől, kudarctól, ítélettől, így akar minket védeni. Sajnos túlműködik. Új szokás kialakításánál is bekapcsol. Körülményekre fogjuk, megmagyarázzuk, miért ne csináljuk.
Mel Robbins 5 másodperces szabálya: ha eszedbe jut valami, 5 másodpercen belül kezdd el. Így nem fogsz halogatni.
James Clear szerint a szokások kialakítása négy lépcsőn keresztül történhet meg. Ha bárhol probléma adódik, nem alakul ki a szokás:
- Inger, jel: legyen látható, vagy leszokásnál kerüljük el.
- Sóvárgás: valami kielégüljön – önvédelem, önbecsülés.
- Cselekszem: reakció.
- Jutalmazás: ha ez nem elég jó, nem fogjuk megismételni.
Például szeretnék naponta vitamint szedni. Fontos, hogy látható helyre helyezzem. Így teszek az egészségemért azzal, hogy beszedem a vitamint, és jó érzés tölt el, hogy gondoskodtam magamról.
Fontos, hogy konkrétan határozzam el, mikor fogom csinálni, és már meglévő szokáshoz kapcsoljam, például a reggeli után.
Ha valamit nehéz megtennem, akkor segíthet az átkeretezés: Tom Sawyer társainak elmondta, hogy a kerítés festése kiváltság, így mindenki kerítést akart festeni.
Meditáció: az elkalandozó gondolat lehetőség arra, hogy gyakoroljam a figyelmem fókuszának irányítását.
Káros szokásnál a sóvárgást nehéz megszüntetni. Ha megpróbálom távolítani magamtól, és tudatosítom, hogy „most az a gondolatom, hogy egyek egy szelet tortát”, akkor ez csak egy gondolat, nem alapvetés. Mit tehetek, hogy ne legyen ilyen gondolatom? Például csökkentenem kell a stresszt. Kösd ki magad egy árbóchoz, ahogy Odüsszeusz a szirének szigeténél, hogy ne tudjon elgyengülni. Előzetesen megnehezítjük a hozzáférést: például nincs otthon torta, süti vagy csoki.
Jutalomnál az azonnali kielégülés a kulcs. Káros szokásnál a jutalom azonnali, a kár jövőbeli. Pozitív szokásnál fordítva. Szenvedek az angollal, a jutalom a jövőben van. Ilyenkor érdemes apró jutalmakat becsempészni a jó szokásba. A rossz szokásoknál pedig sok apró frusztrációt, ha szeretnénk leszokni.
Szokás kialakításánál érdemes szokáskövetőt vezetni. Ha lehet, ne maradjon ki két alkalom. Segíthet még, ha valakinek elmondom, hogy mit szeretnék, és időnként elszámoltat abban, hol járok.
Szerződés magammal arról, mit fogok csinálni, ha nem csinálom.